Nos, erre a kérdésre mindenkinek a saját tapasztalata, merészsége, képességei alapján kell válaszolnia.
Tapasztalataim szerint az emberek zöme óvatosan kezd el utazni, és vannak, akik ezen a "fázison" soha nem is lépnek túl. Ők azok, akik mások európai, netán tengeren túli utazásait látva azzal nyugtatják ébredező kalandvágyukat, hogy "minek menjek külföldre, ha még itthon nem láttam mindent?", "olyan nehéz elindulni hosszabb útra, inkább a közelben maradunk"stb.
Mások az idegen nyelvi közösségtől való félelem miatt nem mernek elindulni külföldre, és természetesen ez nem zavarja őket annyira, hogy akár felnőttkorban nyelvtanulásra adják a fejüket.
Végül az is nagyon sokat számít, hogy alapvetően milyen egyéniségek vagyunk? Akik a hétköznapi életben, saját közegükben könnyen veszik az akadályokat, és inkább kihívást, mint nehézséget látnak ezekben, meg fogják találni a megoldásokat külföldön is, idegen nyelvi környezetben is. És évezni fogják a kalandot!
Akik azonban alapvetően nem ilyen egyéniségek, hanem jobban kedvelik a "kész" bejáratott megoldásokat, azok számára ijesztő lehet egy ilyen kaland. Számukra a legjobbak a szervezett utazások, ahol idegenvezetők segítik őket mindenben.
Tehát véleményem szerint nem árt utazás előtt egy kis "leltárt" készíteni saját magunkat illetően: mire vágyom, és mire vagyok képes? Ha ezekre reális önismerettel válaszolunk, nem fognak bennünket csalódások, netán anyagi károk érni !
Legutóbbi hozzászólások