Korfu- Messonghi és Korfu város

Korfu csupán egy a rengeteg görög sziget közül, de kellemes klímája és bő vegetációja miatt nagyon kedvelt nyaralóhely, főleg a német túristák körében. Az osztrák-magyar monarchia idején elsősorban Sissi császárné tette ismertté, aki fia halálát követően hosszabb időre ide vonul el a világ és a császári udvar árgus tekintetei elől.

A sziget valóban megérdemli a zöld jelzőt, mert –legalábbis az általunk látott többi görög területhez képest- jóval dúsabb vegetációval rendelkezik. Mi nagyon rácsodálkoztunk mindketten az ősi olajfaligetekre, amelyek a sziget nagy részét borítják, és az Achilleion körüli park pedig egy mediterrán paradicsom. Na de haladjunk csak szépen sorjában !

A komphajóról, mivel szépen kényelmesen haladt –igazi mediterrán tempóban- már megcsodálhattuk Korfu város erődjét a környező falakkal, alig vártuk, hogy visszatérjünk ide.Messonghi üdülőfaluba érkeztünk, a kora délutáni órákban, miután a társas kirándulás keretén belül áthajóztunk Korfu város kikötőjébe, majd autóbuszunk tovább vitt Messonghiba. Sokmindent nem tudok írni erről a településről, mivel semmiben sem különbözik egy átlagos tengerparti üdülőhelytől, szép vegetáció nincs, és látványos sétálóutcák sincsenek. Mivel a keleti parton van, könnyen el lehet jutni más turisztikai célpontkhoz. A strand homokos, kellemes, szép látványt nyújtanak a szemközti albán hegyek, a víz kifejezetten kellemes, nem túl sekély, úszásra is alkalmas. Nagy előnye, hogy nem a legfelkapottabb üdülőhelyek egyike, ezért nem túl zsúfolt. Élelmiszerüzletei jól ellátottak, de érdemes legalább félpanziós szállást keresni, mert a görög vendéglátás igazán dícséretes itt. Továbbá jól jön, ha a szállodának van medencéje is, mert néha kellemes az édesvízben való fürdés a kifejezetten sós tengervíz után-legalábbis nekem 2 nap után már csípte a bőrömet a tengervíz.

Első utunk Korfu városba vezetett, és kíváncsiak is voltunk nagyon a sziget fővárosára. Mivel a késő délelőtti órákban érkeztünk, már nagyon meleg volt, pedig szeptember elején jártunk. A hőgutát megkockáztatva felmásztunk a várhoz, hogy láthassuk fentről a várost. Erről tudni érdemes, hogy stratégiailag kiválóan helyezkedik el, ezért már az ókorban erődítés állt a helyén, aztán az V. században a bizánciak, majd a XVI. századig ezt folyamatosan átépítették, megerősítették a tengeri támadások ellen. A várba az Esplenadéról egy hídon át juthatunk be, vigyázat, mert elég sokat kell innen mászni, melegben nem feltétlenül kellemes. Az épület kazamatái, lovagtermei és bástyái az egykor még a török ellen nyújtott védelmet. A múzeumban és a lapitáriumban  bizánci mozaikokat és a több, mint négyszáz évig tartó velencei uralom emlékeként falfestményeket és domborműveket is, kőtöredékekekt is láthatunk. A világítótorony és a várkápolna működik ma is. Az új erődöt a velenceik építették, erről árulkodik a szárnyas oroszlán, Szent Márk köztársaságának szimbóluma a falon. Kicsit emlékeztet a Horvátországban lépten-nyomon felbukkanó kőfalakat őrző velencei oroszlánra. Jó volt a propagandájuk, nehéz lehetett elfelejteni, kik is az urak !

Az 5 km-es tengerparti sétány túlsó végét a Kanoni félsziget foglalja el. A két kikötő közötti terület volt az antik Kerkyra városa, ennek leleteiről nem sokat tudhattunk meg.

Folytattuk utunkat a Liston sétányon, mely szerintem kissé túl van értékelve. Valószínüleg azért, mert egykor, az angol uralom idején, csak urak sétálhattak itt. Az árnyas fák alatt viszont kellemes a teraszok egyikén elfogyasztani az ebédet, és inni egy méregerős kávét.

A sétányról betértünk az óváros csillogó kövezetű sikátoraiba. Az üzletek komolyan veszik a szieszta idejét, ezért elég sok zárva tart akár délután 17 óráig is. Azonban a templomokat meg tudtuk látogatni ekkor is. Vegyes hatást keltenek. Külsejüket tekintve nagy a hasonlatosság a katolikus templomokkal, bent azonban hamisítatlan orthodox, bizánci hatás érvényesül mindenben. Korfu védőszentjének  Szent Szpiridonnak tiszteletére épült a templom, aki a 4. században ciprusi püspök volt. Konstantinápoly eleste után a mumifikálódott holttestet ide szállították át, és az orthodox hívek évente többször is elzarándokolnak ide.

 A reneszánsz városháza mellett áll a Keresztelő Szent János templom, mely fontos templom  középkori építése óta . A bejárat freskójának készítője  a krétai Damaskinos mester , aki El Greco első tanítója volt.

 Korfun kb. 90 ezer ember él, ennek egyharmada a fővárosban. Bizánc és Velence után 1797-ben Napóleon csapatai vették át az uralmat, majd rövid orosz és török megszállást követően majd  50 évig a briteké volt a sziget. A sziget lakói együtt éltek a megszállókkal, sőt hajlandók voltak tanulni is a hódítóktól. Az oroszoktól vidámságot, a törököktől üzleti érzéket, az angoloktól szervezettséget, rendet, a franciáktól modern gondolkodást tanultak. Ma is kicsit mások, mint a szárazföldön élő görögök. Számomra ez elsősorban a rendszerezettségben, a fegyelmezettségben nyilvánult meg. Ezeket a tulajdonságokat tükrözi a város mostani külleme is. A velencei patricius házak a 19. századi francia és angol palotákkal együtt alkotnak egységes összképet .